és mosolyunk még
gondtalan, mint
ahogy tova suhan
a felhőket hajszoló
könnyű nyári szellő
gyermekek vagyunk
és szemünk még
úgy csillog, mint
kristály-levegőjű éjszakákon
a téli csillagok
amikor mindent
fehér szikrák borítanak
és hallani véljük
amint a Hold fénye
a hólepelhez ér
gyermekek vagyunk
és könnyeink még
úgy csordulnak, mint
harmat halványzöld
levél nyelén, míg
végül a hegyéhez ér
és zuhanni kezd
gyermekek vagyunk
és lelkünk még
oly ártatlan, mint
cseresznye virág szirma,
mint érintetlen
tó, ha felszínéhez
gondolat sem ér, vagy
mint a csend,
mint az időtlen,
a mindent átfogó tudat,
amikor az örökkévalóság
mindent átitat
gyermekek vagyunk
és hitünk valósága
meséink ábrándjaival
keveredve alkot
egy szép, egy új világot
és elhisszük, hogy
jó lesz a rossz, ha
megszagol egy
szép virágot
gyermekek vagyunk
és ha felnövünk...
...talán bele is halunk
