Hogy mit szeretnék? semmit már, csak élni,
Kenyéren-vízen, és a Csendre várni.
A napfényből elég már egy sugárnyi,
A szép világból egy akác-levélnyi.
A bölcsek köve, bölcsek könyve sem kell,
Szónak beérem már a Miatyánkkal,
Villany helyett a síró gyertyalánggal,
Az Ember helyett már az emberekkel.
Ó emberek, ti őrült kedvesek,
Hagyjatok élni még egy keveset,
És megáldani a veszett világot.
Élni és imádkozni, semmi mást:
Hétszer napjában: megbocsásd!
És hetvenhétszer: megbocsátok.
