Szent Karácsony éjjelén
Lelkem utcáin ténfergek én
És látok sok meleg, fénylő ablakot,
És fagytól didergő ködszürke alakot.
Látok fájdalmat és csendes sírást,
Látok szeretettől könnyes levélírást,
És látok mosolygó gyermek arcokat,
Keveset látok oh,.. és mégis oly sokat.
Én sohasem kerestem Őt,
A majdan, és a most következőt,
Mert tudom, lát engem és rám lel,
És én megtalálom Öt,majd ha kell.
Ezért most bensőmben állítok fenyőt,
Mely legbelül,és belőlem nőtt.
Fáradt testem egyetlen gyönyöre,
Faként lesz támasza, és gyökere.
S látok sok kis fát nőni egyre jobban.
Látok új embereket, hittel- hinni a jóban.
Nőjön csak hatalmasra ez az erdő,
Mert itt van Karácsony, mindjárt eljő!
Hol lelkünk csendje dalra kél,
S megfáradt testünkbe új béke tér,
Ott vagy te örökre együtt velünk
S megfogod oly fájón elárvult kezünk...
Szent Karácsony éjjelén !
- M. Laurens - 2011 december 22 -